Régóta tervezem, hogy írok a BLW módszerről, viszont szerettem volna kicsit más szempontból megközelíteni, mint a legtöbb interneten fellelhető oldal. DSZIT terapeuta vagyok, sok család jön hozzám szenzoros evészavar miatt, így kézenfekvőnek gondoltam szenzoros szemüvegen át szemlélni a témát. Korábban már írtam a „bébiétel függőségről”, ez a bejegyzés pedig tekinthető kapcsolódó gondolatmenetnek, mert a BLW szemlélet pont a „püréfüggés” nehézségére segíthet megoldást találni.

Nem-nem vitatéma. Én nem fogok senkit győzködni, hogy ez jobb, mint az itthon klasszikusnak számító pürés hozzátáplálás. Maradjunk annyiban, hogy mindenki csinálja azt, amiről azt gondolja, hogy a babájának a legjobb. Viszont segíthetek tágítani a szemléletet, vagy megértetni néhány folyamatot az étkezés és a szenzoros integrációs fejlődés kapcsolatáról. Ugyanis a BLW táplálás tőlünk nyugatra, vagy a világ más területein eléggé elterjedt, egyben komoly szakirodalommal is rendelkező módszer.

Elárulom, hogy eleinte én is idegenkedtem, de ennek fő oka a kevés ismeret, illetve az negatív és hibás példák voltak, amiket BLW címén a gyakorlatban láttam. Azóta láttam jó példákat, és olvastam külföldi szakirodalmat is. És lőn világosság!

Tények és tévhitek

A Baby-Led Weaning (BLW), vagy Baby-Led Introducion of SolidS (BLISS), itthon főként „darabos hozzátáplálás” vagy „falatkás hozzátáplálás” néven ismert, ami csak részben fedi a módszer lényegét. A BLW ugyanis a baba igény szerinti hozzátáplálására, és a részvét, önállóság erősítésére helyezi a hangsúlyt. A BLW nem csak darabos ételekről és falatkázásról szól, hanem arról, hogy saját maga határozza meg a mennyiséget, és ezt igyekszik saját maga elfogyasztani. BLW táplálás során lehet kínálni joghurtot is, ami állaga alapján nem falatkás, de a korai eszközhasználat és az ön-etetés itt is megvalósulhat.

Talán ezen a ponton még mindenki velem tart az olvasásban, így itt jegyezném meg, hogy mik, azok a gyakori hibák, amik BLW címszó alatt futnak, és a hajam égnek áll tőlük szakemberként. A biztonságos táplálás miatt ezekre szeretnék kitérni:

A BLW feltétele, hogy a baba tudjon stabilan, önállóan ülni!

• Nem jelent stabil, önálló ülést, ha párnákkal van körül támasztva, vagy hordozóban fekszik, esetleg ölben tartják döntött testhelyzetben. A hozzátáplálás nem verseny. Ha a gyermek csak 8 hónaposan ül teljesen biztonságosan és stabilan, akkor ráér akkor elkezdeni a hozzátáplálást. Nincs kőbe vésve a féléves kor, nem marad le semmiről. (Az igény szerint szoptatott babák egyébként is jellemzően később mutatnak érdeklődést a szilárd ételek iránt.)

A falatkázás és a darabos ételek kínálása esetén is figyelni kell az állagra!

• Csak puha, – szájpadlással és fogínnyel – könnyen szétnyomható, hosszúkás falatokat kínáljunk. A nyers uborka, répa, dió, mogyoró, egész rántottcsirkeszárny nem ebbe a kategóriába tartozik.

Azt eszi, amit mi. Vagy mégsem?

• Egy kisgyermek emésztőrendszere és veséje, kezdetben még nem a csülökpörköltre, vagy a koreai instant csípős levesre van kitalálva. Az egyéni érzékenység megfigyelése, illetve az allergének bevezetésének menete ennél a módszernél sem elhanyagolható. A feldolgozott élelmiszerek kerülése, és az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás alapelvei itt is érvényesek. Ha a család nem így étkezik, akkor nem feltétlenül hasznos ha „a baba is azt eszi, amit mi”.

Az, hogy egyedül eszik, nem azt jelenti, hogy magára lehet hagyni az étkezési szituációban!

• Egy kisgyermeknek szüksége van a gondviselő állandó, támogató jelenlétére, bátorítására és figyelmére, minden élethelyzetében. A BLW nem arról szól, hogy csak odarakod elé, te meg közben görgeted a telót.

Szenzoros integrációs fejlődés az étkezésben

Az étkezés – mint minden más – tanulási folyamat. A látható oldala a technikai fejlődés, mely során a gyermek ügyesedik, evése egyre hatékonyabbá válik, és kapcsolódó konvencionális szabályokat is tanul. A láthatatlan oldala – ami kevésbé van köztudatban – az ízek és állagok kapcsán érkező érzékletek feldolgozásának tanulása. Utóbbi ugyanis ugyanúgy az idegrendszeri érés, és tanulási folyamat hozadéka, mint az evés technikájának szervezése. A kisgyermekről gondoskodó felnőttől, mindez nagyon sok türelmet és bizalmat kíván.

Röpke történelmi szösszenet, hogy bármilyen furcsán hangzik, a BLW módszer előbb létezett, mint a pürés táplálás. A pürék és bébiételek az iparosodás fejlődésével és a felgyorsult „munkás” életmóddal egy időben lettek népszerűek, hisz így gyorsan, praktikusan, tisztán meg lehetett etetni a babákat a napi munka mellett. A közétkeztetés, és a köznevelés gyakorlata szintén az utóbbit helyezte előtérbe. A BLW ugyanis lassabb, macerásabb, nehezebben követhető az elfogyasztott mennyiség, és a tárgyállandóság fejlődésének időszakában (amikor minden röpül) takarítani is többet kell.

Az étkezés tanulásának láthatatlan oldala azonban elképesztően fontos az érzékelés és észlelés fejlődése szempontjából, amit bizony a BLW módszerrel hatékonyabban lehet támogatni.

Vannak kisbabák, akiknél nincs is más választás, mert egész egyszerűen konzekvensen elutasítják a pürés állagot, vagy a róluk gondoskodó családtag irányítását, tempóját. Ennek hátterében sokszor áll olyan probléma, hogy a szájüreget egységesen betöltő pürés állag jelenléte kellemetlen, vagy nehezen harmonizálódik a saját test érzékelése és tempója a külső kontrollal. Esetleg a pürék kevert íze túl nehezen értelmezhető. Ezek egyébként jellemzők lehetnek tipikus fejlődésmenetben és szenzoros integrációs zavarban egyaránt. Talán a reakciók intenzitásában van különbség.

Teljesség igénye nélkül, pontokba szedve talán érthetőbb, miért lehet hasznos a BLW módszer:

• A baba idegrendszere pontosabb információkat kap az ételek ízéről és állagáról
• Könnyebben, és saját tempóban tapasztalja meg saját testének működését
• Megéli testhatárait, az éhséget és a jóllakottságot
• Fejlődik a tapintása és a motoros képességei
• Megtanul egyszerű törvényszerűségeket, összefüggéseket, fogalmakat az ételek és étkezés kapcsán
• Az ismeret és az önkontroll növekedése, növeli a bizalmát
• Megéli, hogy szülei ugyanúgy magukat etetik, mint ő, ezért természetesebb szituáció lesz számára az étkezés
• Megtanul fókuszálni az étkezési helyzetben
• Hamarabb válik sikeres evőeszköz használóvá

Apropó öklendezés…

Sok szülő megijed, ha a BLW táplálás során, a baba többször öklendezik. Félnek a fulladástól és attól, hogy kellemetlen számára az adott étel íze vagy állaga.

Az igazság azonban az, hogy az öklendezés – más néven garatreflex – pont, hogy támogatja a kicsit az evés tanulásában. Ebben az életkorban ugyanis a garatreflex még intenzívebben működik, és kettős szerepe van. Egy részről védi a babát, más részről erősebb visszajelzést ad a tanulási folyamat során a testhatárokról.

A küzdelmesebb falatoktól tehát nem kell megijedni. Ott kell lenni a gyermekkel a helyzetben és bátorítani, hogy ügyesen próbálkozik. Ha ugyanis megfelelően van ültetve és pozícionálva, illetve az étkezés fókuszáltan, nyugodt környezetben zajlik, akkor elkerülhető a félrenyelés.

A tanulási folyamat és az idegrendszeri érés előre haladtával a garatreflex is enyhül, és maximum betegségek alkalmával, vagy később a kamaszkori bulik hozományaként kerül ismét előtérbe.

Akik a püréhez ragaszkodnak

A BLW módszerrel az esetek többségében megelőzhető a túlzott ragaszkodás a pürékhez, mivel az idegrendszernek van lehetősége a megfelelő időben és időtartamban megismerkedni az ízekkel és állagokkal. Azaz az étkezés és a szenzoros fejlődés szempontjából hasznosabb, ha először kap „darabosat” és utána püréset.

Azokban az esetekben pedig, ha csak a püré megy, és komoly nehézségekbe ütközik a váltás, érdemes szakember segítségével utánajárni az okoknak. Itt szögezném le, hogy egy átlagos, tipikus fejlődésmenetben, nem kell, hogy gondot jelentsen a váltás és a darabos étel bevezetése! Úgyhogy nem szükséges senkinek önmagát ostorozni amiatt, hogy pürézett a babájával!

A szenzoros integrációs zavar, vagy a szenzoros étkezési zavar, nem amiatt alakul ki, mert a lelkes édesanya gyümölcspürét adott a babájának a hozzátáplálás megkezdésekor…