Amikor elterveztem, hogy blogot írok a szakmai életemről, akkor úgy gondoltam, hogy majd egy frappáns poszttal kezdem, hogy miért lettem gyógypedagógus. Aztán megírtam már egy jó pár bejegyzést teljesen más dolgokról, és most is úgy döntöttem, hogy inkább azt mesélem...
A majom, aki nem mert fára mászni
Egyszer volt, hol nem volt, de mégis csak igaz volt… Meseország határában, Kerek Erdő szomszédjában, annak is az egyik sarkában, volt egy takaros kis tanya. Iciri-piciri házikóval, dimbes-dombos legelővel és ágas-bogas kiskerttel. A kertben százával nőttek a...
3/7 Az írországi kisgyermeknevelés négy pillére 2.
KOMMUNIKÁCIÓ - MERT MINDIG VAN MIT MEGBESZÉLNI Az emberi lét egyik legfontosabb eleme a kommunikáció. Ezzel jelezzük igényeinket, szándékainkat, gondolatainkat, érzéseinket. Így cserélünk információt, adunk visszajelzést, kapcsolódunk másokhoz. A kommunikációnak a...
Adventi vulkán, karácsonyi zsoltár
Az adventi és a karácsonyi időszakról mindenkinek van megélése és véleménye. Én azok közé az emberek közé tartozom, akik nem kedvelik és szégyen, vagy nem, de legszívesebben az egész decembert a lakásba zárkózva tölteném, a kedvenc sárga fotelomban ülve. Nekem az...
Erre érdemes masnit kötni!
8 dolog, amit a cipőkötés hátteréről biztosan nem gondoltál Valószínűleg nem sokan gondolkodnak el a gyermeklábbeliket árusító boltok polcai előtt, hogy az elmúlt években mennyire megváltozott a kínálat a kisgyermekek számára árusított cipők piacán. Ha online keresek...
Rólam
Volt nekem egy bölcs nagymamám, aki az élete első negyven évében a történelem viharaival küzdött, a második negyven évében pedig visszatérő daganatos betegségekkel. Sokat tudott a küzdelemről, és a jellemformálódásról. Sokszor mondta nekem, amikor elcsüggedtem: „Kicsikém. Csak tanulj és dolgozz mindig szorgalmasan. Mert amit már megtanultál, azt senki el nem veheti tőled, a munkádnak pedig meglásd, meglesz a gyümölcse.”
Igyekeztem, és a mai napig igyekszem megtartani, amit mondott. Tanulok, dolgozom. Elcsüggedek, megerősödöm.
Arra a kérdésre, hogy miért lettem gyógypedagógus, nem mondhatom, hogy mindig is tudtam, hogy erre születtem. Inkább egy szilárd meggyőződésből fakadt, ami a mai napig a pályához kapcsol.
Mert ez egy olyan szakma, ami másokat érint, engem pedig megérint. És ami megérint arról beszélni és írni kell! Nyíltan, szeretettel, tabuk nélkül…
Mert ha hiszed, ha nem, az életet és a világot igazán érdekes gyógypedagógus fejjel szemlélni!
Engedd hát, hogy megosszam Veled is ebben a blogban!