Egy éve, ennek a napnak a hajnalán, a Mikulás dolga végeztével itt hagyta az utolsó teli kiscsizmákat is az ablakokban, az én Édesanyám, pedig ezt a földi életet. Amióta az eszemet tudom, mindig fáradhatatlanul kereste és kutatta a saját, vélt boldogságának kulcsát....
2/7 Az írországi kisgyermeknevelés négy pillére 1.
WELL-BEING, AZAZ A GYERMEK JÓLLÉTE Egyáltalán nem meglepő, hogy egy kisgyermek nevelésekor intézményi szinten is az egyik legfontosabb dolog (kell, hogy legyen), hogy az adott gyermek jól érezze magát a bőrében. Úgy általánosságban. Esetleges diagnózisától...
Szülészeti traumák és kötődési zavarok, korai intervenciós szemmel
Viszonylag régóta kísérem figyelemmel azokat a társadalmi szerveződéseket és megmozdulásokat, melyek a szülészeti abúzus ellen, és a háborítatlan születés mellett kampányolnak. Az emberi élet kezdetére és alakulására nem csak a magzati létben megélt történések vannak...
Mese az okos Leányról, akinek elfogytak a könnyei
Ha megkérdeznék bárkit arról, hogy milyen személyiségű és hangulatú embereket válogatna maga mellé a mindennapokra, akkor szinte egészen biztos, hogy ilyesmi válaszok születnének. Olyat, aki mindig jókedélyű és kiegyensúlyozott. Olyat, aki vicces. Olyat, aki támogató....
Mese a Kiselefántról, aki bolha akart lenni
Ennek a történetnek a gyökerei jóval azelőttre nyúlnak, mint a bolhákról és az elefántokról való elmélkedésem időszaka. De ahhoz, hogy valamiről az ember elmélkedjen és gondolkozzon, esetlegesen döntéseket hozzon, szükség van előzetes megtapasztalásokra és a dolgok...
Rólam
Volt nekem egy bölcs nagymamám, aki az élete első negyven évében a történelem viharaival küzdött, a második negyven évében pedig visszatérő daganatos betegségekkel. Sokat tudott a küzdelemről, és a jellemformálódásról. Sokszor mondta nekem, amikor elcsüggedtem: „Kicsikém. Csak tanulj és dolgozz mindig szorgalmasan. Mert amit már megtanultál, azt senki el nem veheti tőled, a munkádnak pedig meglásd, meglesz a gyümölcse.”
Igyekeztem, és a mai napig igyekszem megtartani, amit mondott. Tanulok, dolgozom. Elcsüggedek, megerősödöm.
Arra a kérdésre, hogy miért lettem gyógypedagógus, nem mondhatom, hogy mindig is tudtam, hogy erre születtem. Inkább egy szilárd meggyőződésből fakadt, ami a mai napig a pályához kapcsol.
Mert ez egy olyan szakma, ami másokat érint, engem pedig megérint. És ami megérint arról beszélni és írni kell! Nyíltan, szeretettel, tabuk nélkül…
Mert ha hiszed, ha nem, az életet és a világot igazán érdekes gyógypedagógus fejjel szemlélni!
Engedd hát, hogy megosszam Veled is ebben a blogban!