Államilag támogatott lehetőségeket érintő pro-és kontra érvek, szakemberi szemmel Ebben a részben az államilag támogatott, ingyenesen elérhető gyógypedagógiai fejlesztési és terápiás lehetőségek előnyeiről és nehézségeiről szeretnék írni. A...
Magánfejlesztés vagy állami ellátás? (1. rész)
A terápiás piacot érintő pro- és kontra érvek, szakemberi szemmel Januárban jelent meg Lucababa.hu cikke azokról a jelenlegi dilemmákról, amik a fejlesztő terápiás piacon szülőként tapasztalhatók, elsősorban a magánfejlesztés lehetőségeinek terén. A leírtak...
Hammock kisokos. Beszerzés, kiegészítők, használat…
Nemrégiben beszereztem egy aerial hammockot, a kérdések pedig csak jöttek és jöttek... Úgyhogy célszerűnek láttam egy összefoglaló írásba belesűríteni, minden hasznos és praktikus információt az eszközzel kapcsolatban. Természetesen elsősorban terápiás és szenzoros...
SNI státusz. Segítségnyújtás vagy megbélyegzés?
A szeptember és egy kicsit az október eleje is, a korai intervencióban dolgozó terapeutáknál csendesebb időszak. Az órarend még kissé foghíjas. Az “elballagott” gyerekek helyei még nem töltődtek fel, és a terápiás folyamatban lévő kis kliensek többsége is ebben az...
Gyerekek, akiknek a tömegközlekedés ismeretlen terep
Azt mondják, ha valaki elkezd írni, akkor a témák, amikről írnia kell, egyre-másra megtalálják. Velem is így van. Hiába vagyok tervező típus, hiába van naptáram már “beidőzített” témákkal, mindig jön valami új impulzus, amiről úgy gondolom fontosabb írnom. Ennek...
Rólam
Volt nekem egy bölcs nagymamám, aki az élete első negyven évében a történelem viharaival küzdött, a második negyven évében pedig visszatérő daganatos betegségekkel. Sokat tudott a küzdelemről, és a jellemformálódásról. Sokszor mondta nekem, amikor elcsüggedtem: „Kicsikém. Csak tanulj és dolgozz mindig szorgalmasan. Mert amit már megtanultál, azt senki el nem veheti tőled, a munkádnak pedig meglásd, meglesz a gyümölcse.”
Igyekeztem, és a mai napig igyekszem megtartani, amit mondott. Tanulok, dolgozom. Elcsüggedek, megerősödöm.
Arra a kérdésre, hogy miért lettem gyógypedagógus, nem mondhatom, hogy mindig is tudtam, hogy erre születtem. Inkább egy szilárd meggyőződésből fakadt, ami a mai napig a pályához kapcsol.
Mert ez egy olyan szakma, ami másokat érint, engem pedig megérint. És ami megérint arról beszélni és írni kell! Nyíltan, szeretettel, tabuk nélkül…
Mert ha hiszed, ha nem, az életet és a világot igazán érdekes gyógypedagógus fejjel szemlélni!
Engedd hát, hogy megosszam Veled is ebben a blogban!