2019 kora tavaszán kaptam egy kedves hangú levelet egy édesanyától. Koraszülött, korrigált 5 hónapos kislányának kért segítséget, hozzám irányították. Elsősorban abban vártak megoldást, hogy a kislány látási észlelése fejlődjön, ezáltal több lehetősége legyen...
2018 elég érdekes évnek indult. Az egyik budapesti gyermekkórház rehabilitációs osztályával hosszú évek óta jó szakmai kapcsolatot ápoltam, több esetben kértek tanácsadói segítséget gyógypedagógiai témában. Ebben az évben valahogy úgy alakult, hogy két vagy három...
Volt nekem egy bölcs nagymamám, aki az élete első negyven évében a történelem viharaival küzdött, a második negyven évében pedig visszatérő daganatos betegségekkel. Sokat tudott a küzdelemről, és a jellemformálódásról. Sokszor mondta nekem, amikor elcsüggedtem: „Kicsikém. Csak tanulj és dolgozz mindig szorgalmasan. Mert amit már megtanultál, azt senki el nem veheti tőled, a munkádnak pedig meglásd, meglesz a gyümölcse.”
Igyekeztem, és a mai napig igyekszem megtartani, amit mondott. Tanulok, dolgozom. Elcsüggedek, megerősödöm.
Arra a kérdésre, hogy miért lettem gyógypedagógus, nem mondhatom, hogy mindig is tudtam, hogy erre születtem. Inkább egy szilárd meggyőződésből fakadt, ami a mai napig a pályához kapcsol.
Mert ez egy olyan szakma, ami másokat érint, engem pedig megérint. És ami megérint arról beszélni és írni kell! Nyíltan, szeretettel, tabuk nélkül…
Mert ha hiszed, ha nem, az életet és a világot igazán érdekes gyógypedagógus fejjel szemlélni!
Engedd hát, hogy megosszam Veled is ebben a blogban!
